Szereted magad?

Szereted magad?
Neked mi a válaszod rá? Az, ami olyan sok embernek? Azonnal, gondolkodás nélkül jön a válasz: Hát persze! Miért ne szeretném magam.
Vajon tényleg szereted magad?

Vendégeim voltak nem rég. Ráadásul, tanácsadásra is jöttek hozzám, így eléggé be volt osztva az időm. Miközben a konyhában tevékenykedtem egyre másra mondogattam, milyen ügyes vagyok, amikor elvégeztem egy- egy feladatot. A vendégem hallgatta egy darabig, majd megszólalt:

- Én is szoktam magam dicsérgetni.

- Mit szoktál mondogatni magadnak, amikor dicséred magad? - jött a kérdésem.

- Milyen hülye vagyok. Milyen ügyetlen vagyok. Na, ezzel sem végzek. Ezt sem tudom megcsinálni.

Csak hümmögni tudtam. Mert szerintem ez nem dicséret.

Emlékszel a nevelési tanácsokra? A gyereket nem dicsérjük, mert még elbízza magát. Az öndicséret büdös. Vagy ezekre a szólásokra? A dicséret bajjal jár. A szegénység is lehet dicsőséges.  Rossz ember dicsérete nem nagy becsületedre válik. Megunta a dicsőséget. (Nem győzte a végét várni.) Nagy dicséret és a hazugság egyazon fának ágai. Ti ismertek ilyen szólásokat? Megosztjátok velem?

Pedig mindannyian vágyunk az elismerésre. Csak valahogy nem tudunk vele mit kezdeni. Nem tanultuk meg. Feszengünk, mentegetőzünk. Emlékszem, mekkora meglepetést okozott az ismerősöm, aki a hatásomra lett grafológus, amikor felhívott, és megkérdezte, hogy tudom-e mekkora elismerés, hogy életembe bele tették a munkámat és a nevemet a Grafológia tankönyve c. könyvbe. Megszólalni sem tudtam. Számomra már az is nagy elismerés volt, hogy az illető elvégezte a grafológus képzést, hisz hivatására nézve pszichológus volt.

Nem csak fogadni nem tanultuk meg az elismerést, de adni sem. Amikor a gyerekünk megcsinál valamit, akkor megdicsérjük, és azt mondjuk, hogy milyen ügyes. Ha pedig valami olyat tesz, ami bosszant bennünket, mondjuk, eltör egy poharat, akkor azt mondjuk, hogy ügyetlen. Így a kettő kioltja egymást.

Emlékszel  Maszaru Emoto kísérletek sokaságával bizonyította, hogy a szavaknak, zenének, imának hatása van a víz kristályra. 

Az elismerés, a dicséret növeli az önbecsülést, az önértékelést. Az elismerés hozzá segíti az embert, hogy értékesnek tartsa magát, aki figyelmet érdemel, és kap.

Szereted magad? Ismered a képességeidet? Kapsz elég figyelmet? Meghallod a dicsérő szót vagy csak a lealázót? Hogyan szereted magad? Mivel jutalmazod magad, amikor folyamatosan negatív visszajelzést kapsz, és úgy döntesz, hogy túllépsz ezeken a jelzőkön, szavakon? 

Szeretnéd megerősíteni az önbecsülésed? Egyedül nem megy? Segítségre van szükséged? 

Az alábbi elérhetőségeken megtalálsz:

Kopcsándi Gyuláné Zsuzsa

tel.: +36204572176

email.: zsuzsika5902@gmail.com

skype: kopcsandi.gyulane

Tedd könnyűvé

Sokan jönnek hozzám. Hozzák a problémáikat. És arról beszélnek, hogy mennyire nehéz megoldani az adott gondot. Lehet az párkapcsolati, vagy munkahelyi, szerelmi történet vagy szakítás, lehet az a pénzzel kapcsolatos, de egy közös biztosan van benne: nehéz megoldani. Nehéz megváltoztatni a gondolkodásunkat, nehéz a fókuszunknak az irányát megváltoztatni, nehéz észrevenni a lehetőségeket. Szóval: NEHÉZ.

Sokszor az a válaszom rá, hogy rendben, ha nehéz, akkor tedd könnyűvé. 

Tedd könnyűvé! könnyű ezt mondani. Jön a válasz. Tényleg. Hogyan lehet valamit könnyűvé tenni? Vannak módszerek, technikák. Van, akinél ez egyik, van akinél a másik válik be. Azonban ezeknek a módszereknek van egy nagy hibájuk. Csinálni kell. Ha valaki a mantrázást választja, akkor minden nap el kell végezni a mantra gyakorlatot. Ha valaki a megbocsátást választja, akkor minden nap el kell végezni a megbocsátást, na nem csak a másiknak, hanem önmagunknak is, amiért megtörtént velünk mindaz, ami megtörtént. Ha valaki a meditációt választja lelke lecsendesítésére, akkor minden nap időt kell szakítani a meditációra. Azonban olyan helyen és időben élünk, ahol ezt nem tanítják. Nem válik életünk természetes részévé. Hisz az iskolában, ha valaki meditatív állapotban hallgatja a tanár előadását, a tanár rászól, hogy ne bambuljon. Még a templomaink is be vannak zárva, és csak meghatározott időben lehet bemenni, misét hallgatni. Amikor gyerek voltam, nem jártam hittanra, de bármikor be lehetett menni a templomba. El lehetett mondani a bánatomat, és mindig megnyugodva, a világgal kibékülve jöttem ki onnan. Manapság ezt nem teheti meg az ember. Folyton rohanunk, mindig teszünk valamit. Így arra sem marad időnk, hogy letegyük mindazt a terhet, amit ki tudja mióta cipelünk. 

Én magam sok mindent kipróbáltam. Most rátaláltam egy módszerre. Accessnek hívják. Benne van mindaz, amire szerintem az embereknek szükségük van. Van benne beszélgetés, ahol elmondhatja az illető mi a problémája, vannak benne kérdések, és van benne meditáció is. Mivel már elég régóta foglalkozom ezekkel a témákkal számomra meglepő, hogy mennyivel gyorsabban és könnyebben ér el a kezelést igénybe vevő személy változást az életében.  

                                                     

Elérhetőségeim: Kopcsándi Gyuláné

tel.: +36 20 4572176

email: zsuzsika5902@gmail.com

skype: zsuzsa456123